földvári fogolytábor, Ro., 1942. jan.(?)–1945. márc. [1947]: az egykori sörgyár területén, szovjet hadifoglyok számára kialakított, az 1944. VIII. 23-i oláh átállás után gyűjtőtáborrá átalakított fogolytábor. – A táborban az átállás után többségében a 2. m. hadsereg erdélyi születésű tagjai és létszámkiegészítésre összeszedett polgári személyek sínylődtek, ném. katonákkal és néhány erdélyi szász és bánáti sváb internálttal. Amikor a kőépületek pincéi megteltek, a szomszédos mezőn az oláhok 1 m mély üregeket ásattak, ahol télen 80–85 foglyot tartottak. Átmenő tábor lévén, az egészségeseket a nagy elosztótáborba, Foksányba, onnan a SZU-ba, pl. Benderbe szállították. 1944/45 fordulóján már kb. 6 ezer rabja volt, amikor vérhasjárvány tört ki köztük. Az elhunytakat kezdetben (haláláig) az ott raboskodott Bardócz Mózes (1907–45) r.k. plnos temette, majd Lőriczi Árpád hídvégi ref. pap, aki 1944. XI–1945. V: 184 nevet jegyzett föl. A Brassói Áll. Levtár még 194, többségében m., a bpi Orsz. Levtár még 115 m. elhunyt nevét lajstromozza; becslések szerint az áldozatok száma kb. 4–5 ezer fő. – 1990 u. az erdélyi magyarság többször megpróbált emlékművet állítani a ~ban elpusztultaknak, amit az oláh hatóság megakadályozott. 88

M. Fórum 2000. VII. 20:16. (Hering József: Barczaföldvár [!] a magyar holokauszt stációja)